Nem tűntem el,

flittereket varrok, és ez napról napra kevésbé látványos munka, ezért nem mutatok képet.

Készen lettem a fűzővel - de a maximalizmusom nem elégedett vele, szóval jön a "B" terv-, és készen lettem a béléssel is, ezt imádom. :)

Lassacskán - holnap, de legkésőbb hétfőn-  elkészülök a flitterek felvarrásával, hozok majd a tüll szoknyáról képet. :)

összhangban

kell lennie a ruhának és a kiegészítőknek; a táska, a gyűrűpárna és az öv szuperül passzol a ruhához, már csak a megfelelő fazonú bolerót kellett megtalálnom - templomi esküvőhöz szerintem ez elengedhetetlen. A szabásminta-választék nem volt olyan bőséges, de szerintem ez megfelelő lesz.

A ruha anyagából készült, hogy biztos legyen az összhang. :) (Ismét köszönöm a Jézuskának a próbababát, nélküle nem tartanék itt.) 

(igen, igen, még ki kell vasalni) :D

végre valami, amit megmutathatok

a kedves vőlegénynek is. :) Nehezebb ez a titkolózás, mint gondoltam (merthogy a ruhát és a kiegészítőket természetesen nem látta még, és nem is láthatja meg).

Ezen a képen végre sikerült a türkizt is lefotózni (a többit hiába buheráltam képszerkesztővel, nem találtam el a színt sosem), ez hasonlít leginkább a valódi árnyalatra.

négy nap munkája

az öv, de olyan csodás, egy másodpercet sem bánok. :) Minden egyes gyöngyöt élveztem felvarrni, sőt, ezen felbuzdulva nagyon erősen gondolkozom, hogy a legelső-és-egyben-tökéletes-ruhaszerelmem mintájára a fűző mell feletti részére is varrok pár virágot és indát.

befagyasztottam

a ruha készítését - mert lassan két hete várom, hogy meghozza a postás az utolsó anyagfajtát - de ettől még nem unatkozom. Anyagmaradékokból elkezdtem csinálni a kiegészítőket. Először az övet, de annak egy másik bejegyzést szánok, utána a táskát.
Háááát, nem mondom, hogy könnyű szülés volt, sőt. Eddig ezzel gyűlt meg leginkább a bajom. Mivel szabásminta nélkül szabtam, tutorial-okat és videókat vettem alapul, nem is csoda, hogy elmértem a szabásmintát. :D

Így nézett ki az elmért táska:

 Úgyhogy kezdhettem mindent az elejéről. Így már jobb, nem igaz?

Ez alapján szabtam egy bélést, egy réteg flízt, egy réteg düseszt és egy réteg muszlint. Az utóbbit beráncoltam, hozzáférceltem a düseszhez, majd egymáshoz rögzítettem a rétegeket, hozzá ragasztottam a táskakeretet. A virágok még csak rá vannak biggyesztve, de szerintem szuper. (Van még egy mini táskakeretem, de a közeljövőben nem lesz belőle sem táska, sem pénztárca. Először kiheverem a bonyodalmakat.) :)

Újabban, ha sál van

kötve a nappali kilincsére, akkor Ő nem mehet be a szobába. Elég praktikus, így nem kell naponta paplanhuzatba dugni a készülő ruhát. :D Nem mintha ez egyszerű mutatvány lenne, a mérete (és a súlya) miatt, lásd a képeket.
Tartottam tőle, hogy nem lesz elég a düsesz (pedig egy méterrel többet rendeltem, mint amire eredetileg szükségem van), így biztos, ami biztos alapon gyorsan megvarrtam a szoknyát. Ehhez kell a legtöbb anyag, a maradékból pedig simán kijön a boleró, a táska és a felsőrész díszítése.

Ekkora kiterítve a szoknya. A sárga csík rajta segít elképzelni, mekkora: az a mérőszalagom, másfél méter hosszú. A szoba kicsi, a karom rövid (mert a kanapén állva, karomat felemelve fotóztam, ezért nem tökéletes a kép), vagy a szoknya túl nagy?

Ilyen pedig gyorsan feltűzve a próbababára. Készen, kivasalva, behúzva persze sokkal szebb lesz az esése, itt csak rápróbáltam, hogy megnézzem, minden stimmel-e. (Ja, és világítás nélkül, simán csak vakuval fotóztam, méghozzá telefonnal, ismételt anyagfényességtesztet végezve.)

Megérkezett

a héten az anyagcsomag, egyből ki is mostam, hogy mielőbb neki tudjak kezdeni a varrásnak. (Hét méter düseszt (de csúnya szó ez leírva magyarul) összehajtogatni felér tíz perc súlyzózással, kb. négy kilót nyom - a képen a bal szélső anyag, ebből lesz az egész ruha . :D A türkiz anyagnak a valóságban sokkal, de sokkal szebb színe van, sajnos nem tudtam színhűen lefotózni.

Alig győztem kivárni, hogy megszáradjon a düsesz, és elkezdhessem a felsőt készíteni. (Pontosabban még egy láthatatlan réteget, de ez már majdnem látható.) 

A kivágás mindenesetre már kezd tökéletes lenni.

Ez a kép vakuval készült, kissé tartottam tőle, hogy túlságosan fényes lesz az anyag, de szerintem szuper.

És akkor következhet végre az a rész, amit a decemberi szabadságom alatt terveztem csinálni. Kemény menet következik, és végre valami, ami már látszódni is fog, nem eldugott, nem eltakart, nem bélés. :)

Éppen ilyen

formájú szoknyára gondoltam. Tökéletesen megfelel az elképzelésemnek. :)

(Tökéletes a próbababa is, sokkal könnyebb vele dolgozni, mint a saját készítésűvel. Ezúton is köszönöm a Jézuskának.)