Újabban, ha sál van

kötve a nappali kilincsére, akkor Ő nem mehet be a szobába. Elég praktikus, így nem kell naponta paplanhuzatba dugni a készülő ruhát. :D Nem mintha ez egyszerű mutatvány lenne, a mérete (és a súlya) miatt, lásd a képeket.
Tartottam tőle, hogy nem lesz elég a düsesz (pedig egy méterrel többet rendeltem, mint amire eredetileg szükségem van), így biztos, ami biztos alapon gyorsan megvarrtam a szoknyát. Ehhez kell a legtöbb anyag, a maradékból pedig simán kijön a boleró, a táska és a felsőrész díszítése.

Ekkora kiterítve a szoknya. A sárga csík rajta segít elképzelni, mekkora: az a mérőszalagom, másfél méter hosszú. A szoba kicsi, a karom rövid (mert a kanapén állva, karomat felemelve fotóztam, ezért nem tökéletes a kép), vagy a szoknya túl nagy?

Ilyen pedig gyorsan feltűzve a próbababára. Készen, kivasalva, behúzva persze sokkal szebb lesz az esése, itt csak rápróbáltam, hogy megnézzem, minden stimmel-e. (Ja, és világítás nélkül, simán csak vakuval fotóztam, méghozzá telefonnal, ismételt anyagfényességtesztet végezve.)

Megérkezett

a héten az anyagcsomag, egyből ki is mostam, hogy mielőbb neki tudjak kezdeni a varrásnak. (Hét méter düseszt (de csúnya szó ez leírva magyarul) összehajtogatni felér tíz perc súlyzózással, kb. négy kilót nyom - a képen a bal szélső anyag, ebből lesz az egész ruha . :D A türkiz anyagnak a valóságban sokkal, de sokkal szebb színe van, sajnos nem tudtam színhűen lefotózni.

Alig győztem kivárni, hogy megszáradjon a düsesz, és elkezdhessem a felsőt készíteni. (Pontosabban még egy láthatatlan réteget, de ez már majdnem látható.) 

A kivágás mindenesetre már kezd tökéletes lenni.

Ez a kép vakuval készült, kissé tartottam tőle, hogy túlságosan fényes lesz az anyag, de szerintem szuper.

És akkor következhet végre az a rész, amit a decemberi szabadságom alatt terveztem csinálni. Kemény menet következik, és végre valami, ami már látszódni is fog, nem eldugott, nem eltakart, nem bélés. :)

Éppen ilyen

formájú szoknyára gondoltam. Tökéletesen megfelel az elképzelésemnek. :)

(Tökéletes a próbababa is, sokkal könnyebb vele dolgozni, mint a saját készítésűvel. Ezúton is köszönöm a Jézuskának.)