Bemutatkozom, de nem árulom el, ki vagyok.

Szeretném látni azt az arckifejezést, ahogyan a férjem reagál majd az esküvőnk napján a ruhámra, na meg persze rám. Meglepetést szeretnék, így inkognitóban írom a blogot. :)

Milyen csudaszuper lenne egy ilyen fotó róla, amikor megpillant:

Naplóbejegyzéseket készítek a menyasszonyi ruhám készítéséről emlékül és - remélem, - másoknak segítségül.

Hivatalosan sosem tanultam varrni, Anya tanított meg bánni a varrógéppel, és persze a számtalan blog és könyv, amiből próbáltam magamba szívni a varrás tudományát. A ruhám tehát nem tankönyv alapján készül, inkább a megérzéseimre hagyatkozom a készítés során.

Egy burda szabásminta a kiindulási alap, ez alapján készítek egy prototípust, és ezzel párhuzamosan varrom A Ruhát.

Nem lesz könnyű, de meg tudom csinálni!

Azóta tudom, hogy én fogom varrni a menyasszonyi ruhámat, mióta megvan a varrógépem. Egy pillanatra sikerült elbizonytalanítania a babonának*, de szembenéztem a lehetőségekkel:

- megrendelem Kínából; 200 euróért már elég szépeket lehet venni (legalábbis az eredeti tervezőtől ellopott képek szépek), plusz postaköltség, plusz külföldi átutalás díja, plusz vám, és ha szerencsém van, majdnem olyat kapok, amilyen a képen volt és akkorát, amekkorát rendeltem. Ha nincs szerencsém, akkor saját költségemen visszaküldhetem a feladónak, és ha nincs rajta smink- vagy egyéb folt, elszíneződés, nem parfüm/dohány/étel/stb. illatú/szagú, akkor hosszú hónapok alatt eljuthatok odáig, hogy foglalkoznak a reklamációmmal, majd ismételt hosszú hónapok múlva visszautalják az árát (mit sem törődve az esküvőre összeállított büdzsénkkel). (Ez nem saját tapasztalat és nem is törvényszerű, de az interneten ilyen (rém?)hírek keringenek.)

- kölcsönzöm; annyiért - a már többször hordott (és valószínű nem tökéletesen az elképzeléseimnek megfelelő) ruhát -, aminek a töredékéből újat varrhatok. Ez a verzió alapból kilőve, mert amióta az eszemet tudom, mindig el akartam tenni emlékbe a ruhát.

- megvarratom; próbákra járok, kritizálok és mélyen belenyúlok a végén a pénztárcámba

- megveszem használtan a majdnem-olyan-amilyet-elképzeltem-ruhát

- megvarrom magamnak.

Az esküvő 2015 tavaszán lesz, így rengeteg időm van megvarrni a ruhát. (Vagy legalábbis most még így tűnik.) :)

* A legtöbb “kislány” álmodozik arról, hogy fehér ruhában az este királynőjeként, fehér lovon érkező lovagja jobbján vonul be az oltár elé, ahol az örökkévalóságig tartó IGEN-t kimondják egymásnak. A menyasszonyi ruha elkészítésében viszont nem segédkezhet a menyasszony, nehogy szomorúság vagy bánat mérgezze közös életüket. A hagyomány szerint annyi könnyet fog az ifjú asszony szeme hullatni, ahány öltést ejtett a menyasszonyi ruháján. Ha a ruhán akárcsak egy öltést is hajadon varr, akkor egy éven belül ő is férjhez fog menni. Forrás